2011.11.04.
11:30

Írta: globspot

Budapest a turistaútvonalakon túl: “enyhén vad, de barátságos”

Még az itt élőknek is nehéz Budapestet olyannak látni, amilyen valójában. Egyszerre nyüzsgő világváros és a fürdők városa, de másszor provinciális helynek tűnik, amely csak nehezen tud megbirkózni a problémáival. Külföldön sem más helyzet: látnak minket ilyennek és olyannak egyaránt, és vannak, akik úgy beleszerettek a városba, hogy mindenkinél pontosabban látják a szépségét és a hibáit.

A Budapestet ért kritikák tárgyában megegyeznek az itt élők és a turisták. Szinte mindenki a belső kerületekben is omladozó bérházakat, az eltérő stílusban megvalósuló felújításokat és a tömegközlekedési eszközök lepusztultságát látják problémaként. Ugyanakkor fővárosunk izgalmas célpontnak számít, hiszen olyat nyújt, amit a legtöbb nagyvárosban nem élhet át egy utazó: egy olyan várost ismerhetnek meg, ami nem egy elkerített turistarezervátumként működik, hanem egy élő, lélegző hely. Kérdés, hogy ki hajlandó túllendülni az előítéletein és jobban megismerni Budapestet, felfedezni a rejtett értékeit.

Nos, azért vannak ilyen emberek, például Hasse Nylén, akinek Budapestről szóló útikönyve minden képzeletet felülmúló alapossággal íródott. A Budapest bortom turistsråken (Budapest a turistaútvonalakon túl) című útikönyv harmadik kiadását április 17-én mutatták be Magyarországon. Az egyelőre csak svéd nyelven elérhető kalauz nevéhez hűen a legrejtettebb zugokat is feltárja az olvasók előtt. Az útikönyv különlegességét a hozzá készített illusztrációk is fokozzák, amelyek Ann Lundin, Magyarországon élő svéd képzőművész munkái. Minden kerülethez külön akvarell készült, ami néhány jellemző utcarészleten vagy épületen keresztül ragadja meg a városrész hangulatát.

A VII. kerületről készült festmény

A különleges útikönyvről és Magyarországról szerzett tapasztalataikról beszélgettünk Hasse Nylénnel és Ann Lundinnal.

Hasse Nylén

- Honnan ismeri ilyen jól Budapestet?

Nagyon sokszor jártam Budapesten, nem is tudom megmondani hányszor, de azt hiszem a százhoz jár közel. Megpróbálok évente 2-3 alkalommal Magyarországra látogatni. Ez idő alatt az összes villamosvonalat végigjártam, és majdnem az összes buszvonalat is. Az itt töltött hetek és hónapok alatt rengeteget sétáltam Budapest utcáin és azt hiszem jól megismertem a várost.

1984-ben járt először Magyarországon. Hogyan képzeljük ezt? Egy nap felkelt és azt mondta: Magyarországra akarok utazni, a vasfüggöny másik oldalára? Miért pont Magyarországot választotta?

1984-ben egy szintén zenetanár barátommal jártunk először Budapesten, utcazenészként. Akkoriban nem volt konkrét tervünk: beszéltünk Párizsról, Berlinről, Koppenhágáról, Oslóról… Volt egy magyar kollégánk, aki Göteborgban élt, hallotta a beszélgetésünket és megkérdezte: miért nem mentek Budapestre? Ott élnek a szüleim és lakhattok náluk. Szóval fogtuk a gitárunkat, autóba ültünk és irány Magyarország. A Váci utcai Aeroflot iroda előtt zenéltünk és egy csomó pénz kerestünk. Csodálatos időszak volt.

Miben látja Budapest különlegességét? Miért szeretett bele?

Különlegesnek tartom a nyelvet, az ételeket, az embereket és az egész hétköznapi életet. Szeretem az itteni embereket, az ételeket, az egész várost. Amikor az első nyarat itt töltöttük, és egy étteremben az utcazenéléssel megkeresett aprópénzzel fizettünk nagyon kedvesek és barátságosak voltak velünk. Azonnal megkedveltem az itteni embereket.

 Miért gondolta, hogy szükség van egy ilyen típusú útikönyvre Budapestről? A tipikus útikönyvek nem a valós arcát mutatják Budapestnek?

Amikor nagyjából 25 évvel ezelőtt jártam Budapesten, azon gondolkodtam hogy jó lenne egy olyan útikönyv ami azokat a helyeket mutatja meg, ahová a helyiek járnak, nem pedig a turisták. Egyszerűen utálok turista lenni, minden látogatásom alkalmával kerültem a tipikus turista helyeket. Azt szeretném megmutani, ahogy az itteni emberek élnek.

A XII. kerület

Ann Lundin

Hogyan kerül egy kortárs svéd képzőművész Budapestre?

1989-ben egy balatoni nyaraláson ismerkedtem meg a magyar párommal, akivel ezután több évig Svédországban laktunk. Amikor 1999-ben úgy döntöttünk, hogy Magyarországra költözünk, úgy gondoltam, hogy itt az ideje, hogy a festészet – ami addig mellékfoglalkozás volt számomra – több helyet foglaljon el az életemben. Ezért felvételiztem a Magyar Képzőművészeti Egyetem festő szakára és 2005 óta szabadúszó festőként és illusztrátorként dolgozom.

Emlékszik még, hogy első magyarországi látogatása előtt hogyan tekintett Magyarországra és Budapestre?

Amit az iskolában tanultunk Magyarországgal kapcsolatban, az mind a II. világháborúval és az 56-os forradalommal volt kapcsolatos. Fogalmam sem volt, hogy valójában milyen Magyarország, hogy milyenek itt az emberek, a szokások, a kultúra, vagy a nyelv. Azt hiszem pont ezért nagyon kíváncsian és nyitott szemmel érkeztem ide.

 1999 óta él Budapesten. Mennyiben változott meg a városról alkotott benyomása az évek során? Milyen pozitív és negatív csalódások érték, illetve milyen meglepő dologgal találkozott?

Szerintem Budapest egyik szépsége az, hogy miközben folyamatosan fejlődik a város és törekszik a modern ember kényelmét is kielégíteni, képes megőrizni valamit a régi hangulatból. Néhány éve elköltöztünk egy kis településre a Dunakanyarban, de még mindig heti 3-4 napot Budapesten töltök. Imádok bekukucskálni a belső udvarokba, igazából ott érnek meglepetések – pozitívak és negatívak egyaránt.

Hasse Nylén útikönyvéhez készült illusztrációi remekül megragadják az egyes kerületek hangulatát. Meséljen egy kicsit a képek megszületéséről. Az évek során kialakult benyomásai alapján készítette a képeket, vagy ellátogatott a különböző kerületekbe?

Szerintem képtelen lettem volna elkészíteni az illusztrációkat, ha nem lenne sok-sok évnyi saját élményem Budapestről: helyszínek, hangulatok és apró részletek, amikből meríthettem. Természetesen nem jártam minden utcasarkon, de minden kerületben voltam valamikor. Hobbim a fotózás, és ha van néhány szabad órám, szívesen sétálok a gépemmel a kisebb, eldugottabb utcákban. Ott szívom magamba a belvárosi hűvös pincék illatát, ami feláramlik a nyári melegben, vagy éppen az elkészült paprikás csirke illatát egy nagymama kertvárosi konyhájának ablakából.

A könyvhöz készített illusztrációi elszakadtak a közhelyektől, elsősorban nem a legkedveltebb turistacélpontokat ábrázolják. Mi ennek az oka? Régóta itt kell élni ahhoz, hogy valaki így lássa a budapesti kerületeket, vagy kezdettől ilyennek látta őket?

A könyv Budapest huszonhárom kerülete köré rendeződik, az illusztrációk pedig tükrözik a 23 kerületről szóló kedves szövegeket, amik Hasse saját tapasztalataiból és benyomásaiból erednek. A könyv címe elárulja a lényegét: fedezzük fel azt a Budapestet, ahol a budapestiek élnek.

Ön szerint milyennek látják a magyarok Svédországot?

Hidegnek és sötétnek. Gyakran elfelejtik, hogy nyáron pont fordítva igaz: állandóan világos van, és ha nem is sűrűn van 30 °C, azért nagyon kellemes a svéd nyár, csak sajnos rövid.

- És hogy látják a svédek Magyarországot?

Enyhén vadnak, de barátságosnak, mint az erős paprikát. Először kicsit csíp, de utána kedvet kap hozzá az ember.

Ann Lundin

Ann Lundin és Hasse Nylén

Hasse Nylén (1954)

Utcazenészként járt először Magyarországon és Budapesten 1984-ben. Jelenleg zenetanárként dolgozik a göteborgi Kortedala Gimnáziumban.

Ann Lundin (1971)  

1999 óta él Magyarországon, a Magyar Képzőművészeti Egyetem elvégzése után szabadúszó festőként és illusztrátorként dolgozik.

Fotó: Az interjúalanyok  hozzájárulásával

Szerző: Ács Gábor

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://globspot.blog.hu/api/trackback/id/tr123352928

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.