Avagy 'Imádkozz és dolgozz!' Róma és a Vatikán viszonya sokáig nem volt egyértelműen befogadó, egészen Mussolini fasiszta diktatúrájáig, amikor is az akkori pápa és Benito Mussolini egyezségének köszönhetően összemosódott a mini állam és Róma határának vonala.

Húsvéti Szentmise, 2011. 04. 24.

Mindamellett, hogy a vallás felé nyitottság Olaszországban hanyatlóban van, még most is rengeteg katolikus szellemiségű embert lehet találni az országban, és amíg világ a világ a katolikus vallás bölcsője Róma marad, vagyis pontosítsunk, a Vatikán állam.

Érdekes módon az állam saját pénznemmel és autórendszámmal rendelkezik, ennek ellenére az eurót használják és vatikáni jelzésű autót alig látni - ami valahol érthető is, hiszen a Rómába látogató turisták mindig felkeresik a Szent Péter teret, még ha nem is vallási okból, akkor is egy rövid túra erejéig elmennek a Vatikánba. Azért is érdemes megnézni a szentélyt, mert szabad az átjárás; még maguk a rómaiak sem tudják, hogy pontosan hol is van a közigazgatási határvonal a két egység között.

A Szent Péter tér önmagában is lenyűgöző látványát megtetézi az alkalmanként, elsősorban vallási ünnepeken megrendezésre kerülő szentmise. A szentmise pontos időpontjáról és programjáról a vatikáni állam honlapján mindenki szabadon tájékozódhat. Ilyenkor emberek tízezrei érkeznek a Szent Péter térre, köztük vannak bámészkodó turisták, de sok esetben inkább mélyen vallásos rómaiak, vagy éppen olaszok, akik csak azért érkeznek Rómába, hogy a pápát láthassák és áldását haza vigyék magukkal. A 2011-es év igen különleges volt a katolikus egyház háza táján, hiszen két egymást követő vasárnap alatt megesett a húsvéti szentmise, majd május 1-jén XVI Benedek pápa boldoggá avatta II János Pál pápát kimondottan egy, az életében nyújtott szent cselekvése megkoronázásának jelképeként. ( A csodatétel szerint felgyógyított egy Parkinson-kórban szenvedő apácát.)

Lengyel invázió

 

Április 24-én, a húsvéti szentmisén emberek tízezrei voltak kíváncsiak Benedek pápa beszédére. Egy bő órával a mise elkezdése előtt meg is érkeztem a Szent Péter térre, így sikerült beérnem a tér közepére és ott végig hallgatni a javarészt olaszul zajló szertartást. (Mondanom sem kell, hogy egy 5 fős magyar csoport állt be mellém a több ezres tömegben.) Bár a pápa hangja el-elcsuklott, láthatóan megöregedett, mégis hívők tízezrei járultak elé áldásáért. Bevallhatom, bár nem vagyok  katolikus vallású és mélyen hívő ember sem- amikor 25-30 ezer ember között meghallod a pápa áldását magyarul, érzed az emberekből áradó energiát, ami áthatja az egész teret, majd katolikus mintára békét kívánsz a melletted lévőknek,akkor felemelkedsz az élet felett, feltöltődsz energiával, szeretettel és eláraszt a hit. Hit az életben, hit a jósorsban.

 

 

Zarándokok egyedi készítésű ruhában

 

A szentmise áldása kitartott egészen a következő hét vasárnapjáig. Eljött az az esemény, amelyre Róma és a katolikus hívők hosszú hónapokat vártak teljes extázisban; egy rendezvény, amelyre - kedves barátaim forrásából,akik aznap mentek haza Rómából- még 'egy királyi sarj is ’fapadoson’ érkezett (Habsburg György)- : II János Pál boldoggá avatása. A város már hetekkel az esemény előtt lázban égett, a húsvéti szentmisét pedig a boldoggá avatás első stációjaként élték meg, készülve ezzel az év legnagyobb eseményére. Különjáratok és János Pálról szóló brossúrák mindenhol, a remény pápájának életéről szóló könyvek minden könyvesboltban, és büszke lengyelek még a fán lógva is- napokig ez volt Róma látképe.

 

 

"In John Paul II we trust"

 

Egy-másfél órával az érkezés előtt már annyian voltak a Szent Péter téren, hogy mire odaértünk már csak az Angyalvár gyönyörűséges barokk és Vittorio Emanuel hídján lehetett megállni. Mint utólag kiderült 1 millióan (!) voltak aznap a szent téren. Egy héttel azelőtt ugyanabban az időben indultam el, akkor a tér közepéig jutottam, most pedig - nem túlozva- onnan számítva körülbelül egy kilométerre sikerült megállnunk. Ember ember hátán, mindenhol transzparensek, hálózsákok, polifómok, kicsik-nagyok, 'feketék-fehérek', a pápa életét magasztaló szavak. Hiányosságként - vagy talán mert nem számítottak ennyi látogatóra- az utolsó pár ezer ember már csak az éterben érezhette át a szentmise fennkölt hangulatát. A boldoggá avatás eljutott az ember lelkéig, és talán sírt is a szíve egy kicsit: 6 évvel ezelőtt egy olyan pápa hagyta el az élők sorát, aki a szeretet, az alázatosság és gondviselés első számú nagykövete volt, akinek munkássága nagyon sok nemcsak olaszban, de mélyérzésű emberben örök nyomot hagyott. Egy ilyen pápát követni halandóként könnyebb, mint a pápai székbe beülni utána: Benedek pápa megítélése a mai olasz társadalomban igen vegyes, legnagyobb hiányaként pedig azt hozzák fel, hogy szava és cselekedetei nem jutnak el a fiatalabb generációhoz, több, külföldön tett nyilatkozata pedig aggályt és kérdést vet fel a fiatalok körében.

A Magyarországot kétszer (1991.,1996.) is megjárt II János Pál pápa boldoggá avatása immáron megtörtént, de a szentté avatás még várat magára. Ehhez munkásságából lesz szükség még egy csodatétel felismerésére, ami - alázatos és dolgos életútját tekintve- valószínűleg hamarosan be is fog következni.

Addig is: 'Urbi et orbi!'  

Szerző: Tisóczki Petra, Róma