Az izraeli arab és zsidó polgárok nagyon szegregált környezetben élnek, ebből kifolyólag a két nagy csoportnak kevés lehetősége nyílik az értelmes interakcióra. Izraelben a legtöbb iskola is szegregált, főként az általános és középiskolák.
A kétnyelvű iskolák alapvető feltevése, hogy az arab és zsidó lakosság ilyen mértékű elválasztása, ilyen fiatal kortól nagy problémát jelent, hiszen úgymond serkentik a rivális nézőpontokat, attitűdöket és ezzel az erőszakot – az arab kisebbség iskolái a neheztelés és ellenségeskedés melegágyai, míg a zsidó iskolákban megerősítik a diákokban a szegregáció szükségességét, a többiektől való aggodalomra, illetve félelemre alapozva. A gyerekek közvetlenül arra vannak oktatva, hogy fenntartsák a nemzeti értékeket, indirekt módon pedig arra, hogy Izrael és intézményei felé más-más nézőponttal rendelkező csoportokba szocializálódjanak. Erre a problémára próbálnak megoldást nyújtani a kétnyelvű, integrált iskolák.
Első ilyen próbálkozásként a Neve Shalom – Wahat al-Salamot lehet említeni, ami pont félúton helyezkedik el Tel-Aviv és Jeruzsálem között. Maga a település is szándékosan vegyes lakosságú, így egyértelmű lett, hogy a gyerekeket is egy közös bölcsödébe, majd iskolába járassák. Később már a településen kívüli gyermekeket is befogadták az intézményeikbe, és erőfeszítéseik számos más iskolának nyújtottak inspirációt. (honlapjuk angol nyelven megtekinthető itt) Mára több kétnyelvű iskola is működik, például a Hand in Hand iskolahálózat, melynek immár közel ezer diákja van. Működésük célja, hogy bebizonyítsák az együttélés működőképességét, hiszen intézményükön belül zsidók és arabok együtt tanulnak, dolgoznak, élnek - mindezt békében.
Arab-izraeli kétnyelvű iskola
Bizonyítani akarják, hogy az oktatás képes megváltoztatni egy társadalmat, hiszen amikor zsidó és arab diákok együtt tanulnak, megtörik a negatív sztereotípiákat, megtanulnak kölcsönös megértéssel és tisztelettel viszonyulni egymáshoz, barátságokat és kulturális megértést eredményezve. Minden osztályban 50-50 % a zsidó és arab diákok aránya, és alapvető elveik a multikulturalizmus, a kétnyelvűség és az egyenlőség. A gyerekeknek két tanáruk van – egy palesztin és egy zsidó- és mindkettő a saját anyanyelvén oktat, azzal a céllal, hogy majd mindkét nyelvet (hébert és arabot egyaránt) folyékonyan beszéljék. A kulturális, vallási- és történelmi nézőpontok különbségei megbeszélésre, sőt, megélésre kerülnek, hiszen mind a zsidó, mind a keresztény és muszlim ünnepeket is megtartják.
Viszont épp ezért alkalmatlan a rendszer a vallásos családok gyermekeinek oktatására, de még az egyébként szekuláris szülőknél is könnyen kiverheti a biztosítékot. Az arab számára fontos, hogy megőrizze saját kultúráját, nem biztos, hogy értékeli ha a csemetéje például hannukai dalokat énekel. A zsidó szülők számára pedig elfogadhatatlan, hogy a gyerekük ramadánkor arabul imádkozik és térdepel, hajlong a földön. Mások az asszimiláció és a későbbi vegyes házasságok lehetősége miatt aggódnak. Egyértelmű, hogy egy ilyen fiatalnak mondható alternatív iskolarendszer alapjait nehéz lerakni, úgy, hogy az meg is feleljen a szülői elvárásoknak. Mindezek ellenére, mostanra már igény van új iskolákra, új közösségekkel való együttműködésekre, sőt nőtt a beiratkozások száma a már létező iskolákba.
A Hand in Hand egyik iskolájáról Híd a Wadi fölött címen (ami egyébként az intézmény neve) 2006-ban 57 perces izraeli dokumentfilm készült, ami itt tekinthető meg:
Szerző: Simó Lili
