2011.11.14.
18:49

Írta: globspot

Amit Santiago de Chiléről feltétlenül tudni kell

Amit Santiago de Chiléről feltétlenül tudni kellChile fővárosát, Santiago de Chilét a spanyol konkvisztádor, Pedro de Valdivia (a képen háttal) alapította 1541-ben egy olyan helyen, amit megfelelően védhetőnek tartott az őslakos mapuche indiánok ellen. A számítása nem jött be, a mapuchék néhány hónap múlva porig rombolták Santiagót. Valdivia elmenekült, majd egy nagyobb hadsereggel tért vissza, újra megalapította a várost, és innentől kezdve egyetlen dolog érdekelte: minél több aranyat szerezni az őslakosoktól. Az egyik fosztogató-körútja során viszont a mapuchék elkapták, és azt mondták neki: ha annyira kell az arany, akkor tessék – és olvasztott aranyat öntöttek a szájába, kivágták a szívét és ivóedényt csináltak a koponyájából.

Santiago főtere, a Plaza de Armas.

Santiago Szent Jakab apostolról kapta a nevét. Szent Jakab Spanyolország védőszentje, a reconquista idején Mórölő Szent Jakabként (Santiago Matamoros) tisztelték, sírjához egész Európából zarándokoltak bűnbocsánatért. A zarándokút (Camino de Santiago) az utóbbi évtizedekben megint népszerű lett Spanyolországban, Zarándok Szent Jakab (Santiago Peregrino) ráadásul sokkal PC-bb, mint Mórölő változata, így a Santiago belvárosában álló szobrán is zarándokruhát visel, és rémülten nézi, hogy mekkora épületek nőttek ki körülötte a földből. Santiago 6 és fél millió lakosával ma Latin-Amerika egyik legnagyobb városa.

Szent Jakab szobra

Santiago központjától alig 15 kilométerre az Andok 5000 méter körüli csúcsai magasodnak, fantasztikus hátteret adva a városnak – amikor látszanak. Santiago egy völgyben fekszik, és a rengeteg autó miatt telente akkora szmog alakul ki a szélcsendesebb napokon, hogy teljesen eltakarja a hegyeket. Ilyenkor szmogriadót rendelnek el, és páros napokon csak a páros, páratlan napokon csak a páratlan rendszámú autók közlekedhetnek.

Santiago hátterében az Andok - flickr creativec2.0

Ott van a hegy a háttérben, magasabb, mint a toronyház, mégse látszik.

Santiagót 2010. február 27-én hajnalban 8,8-as erősségű földrengés rázta meg. Nem ez volt az első eset, és nem is ez lesz az utolsó. Chilében a házakat már jó ideje úgy építik, hogy ellenálljanak a földrengéseknek, így a legnagyobb károkat a régi épületek, elsősorban a templomok szenvedték. Mintegy 500 halálos áldozatról tudnak, főként az epicentrum, Concepción környékéről. Santiagóban szinte egyetlen ház sem dőlt össze. Ismerősöm, Chema épp egy diszkóban volt, és eleinte azt hitte, hogy felhangosították a mélynyomókat, csak aztán jött rá, hogy menekülnie kell. Szerencsére addigra (hajnali fél 4 volt) már eleget ivott ahhoz, hogy pozitívan viszonyuljon a helyzethez: Huhú, földrengés, de király! – üvöltötte, amíg rohant ki az utcára. Santiagóban a tulajdonképpeni földrengés után még két napig gyengén rezgett a föld, amitől folyamatosan vijjogott az összes autóriasztó.

Egy a földrengésben megrongálódott templom.

A metró is megúszta komolyabb károk nélkül. A santiagói metró gyors, tiszta, pontos, és ugyanez igaz a buszokra is. Három percnél tovább egyszer sem kellett várnom járműre. Nincsenek ellenőrök, egy chipkártyával lehet bejutni a metróba, illetve felszállni a buszra (az első ajtónál, és hangosan sípol, ha nincs pénz a kártyán). A nyugat-európai metrózenész-kultúra elbújhat a santiagói metró mögött: szinte minden kocsira jut egy zenekar vagy egy mozgóárus, de igazán a buszokon teljesednek ki művészileg. Hallottam repperduót, pánsípost, gitáros balladaéneklőt, négytagú kamarazenekart (nagybőgővel!!!), továbbá kínáltak nekem megvételre csokit, rágót, fülvédőt, cédét és színes cérnát. A buszvezetők szolidárisak a zenészekkel és a mozgóárusokkal, chipkártya nélkül is felengedik őket a buszra.

Metró

A fűtésről alkotott képem már kevésbé pozitív. Állítólag a legújabb házakban van központi fűtés, de én nem jártam szinte sehol, ahol lett volna. A tél nem brutálisan kemény, de azért hideg van (éjjel -1, nappal 10 fok körül), két-három hónapon át, így ha nem jártam volna már Spanyolországban (ahol ugyanilyen értetlenül fogadják azt a tényt, hogy télen hideg szokott lenni), akkor nem tudnám mire vélni, hogy a házak többségét 70 centi magas, paraffin- vagy gáztüzelésű mobil hősugárzókkal próbálják felfűteni. Az eredmény kb. olyan, mintha egy pesti romkocsma nejlonnal befedett udvarán kéne aludni januárban, plusz a nyugtalanító gáz- vagy benzinszag.

Hősugárzó

Santiago belvárosa messziről elég siralmas képet nyújt – tulajdonképpen egy hatalmas lakótelep az egész. Előnye viszont, hogy más amerikai városokkal ellentétben nem terül szét, így gyalog is bejárható, nincs szükség feltétlenül autóra. A tömegközlekedés, ahogy már írtam, kiváló, a bicikliút-hálózat pedig sokkal sűrűbb, mint Pesten – ugyanakkor az őrült vezetési stílus miatt kevésbé szívesen ülnék biciklire Santiagóban.

Amilyen lehangoló a belváros messziről, annyira izgalmas közelről. Gyakorlatilag BÁRMIT lehet az utcán kapni, a hot-dogtól a rózsafüzéren át a kesztyűkig, fülbevalókig és gumitömítésekig. Két kedvencem a papír-lamináló (a hivatalok előtt a frissen beszerzett pecsétes papírokat befóliázó bácsi) és a képen látható javasasszony, aki nem csak szimpla gyógyteákat árul, de vannak kenőcsei különféle rontások ellen is.

Néni

A város további jellegzetessége, hogy tele van kóbor kutyával. A sintérek nem fogdossák össze őket, csak beoltják veszettség ellen, a járókelők pedig annyi kaját adnak nekik, hogy soha, egy pillanatig sem jut eszükbe megtámadni akárkit is. A képen egy jóllakott németjuhász látható az elnöki palota, a La Moneda előtti reprezentatív téren.

Jóllakott kutyák az elnöki palota előtti parkban

A városnak van két épségben megmaradt történelmi negyede, amit a diákok és a külföldiek leptek el. Itt a házak némelyike egészen meglepő színre van festve, sok a növény, az étterem és a kocsma. Az egyik ilyen negyed a Barrio Brasil (szűkebb hazám a Santiagóban töltött fél évben)…

Plaza Brasil

.… a másik pedig a Barrio Bellavista, ahol Pablo Neruda is lakott annak idején. Itt majdnem minden ház falán van valamilyen falfestmény vagy graffiti.

Barrio Bellavista

Falfestmények

A santiagói falfestményeket három csoportba lehet osztani. A legbénábbak a valamilyen politikai párthoz kapcsolható képek, amelyeken mindenki bizakodóan tekint a jövőbe, legyen az a jövő a világbéke, a proletárhatalom, vagy Krisztus földi királysága. Sokszor el sem lehet dönteni egyértelműen, hogy épp melyikről van szó.

Ennél sokkal jobbak az indirekt politikai tartalmú, főleg az indiánok elnyomásával kapcsolatos, elit- és establishment-ellenes festmények…

Indiános

…de a legjobbak a teljesen l’art pour l’art, fogalmi mondanivalóval (szerintem) nem rendelkező, gyönyörűen megrajzolt, színes falfestmények.

L’art pour l’art

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://globspot.blog.hu/api/trackback/id/tr483382706

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása