Bevállalod? Igen vagy nem? Én néztem, szerettem, mint a tízmillió magyarból kilenc egész kilenc. Amióta kiköltöztünk, piszkálta a fantáziám, hogy itt vagyok egy „köpésre” (300 mérföld, kb. 450 km) Southforktól, így nem voltam rest, amikor látogatóba érkezett a barátnőm. Bevágtuk magunkat a kocsiba, és uzsgyi! A rádióban hol a Kid Rock – Sweet Home Alabama, hol valami meghatározhatatlan latin-sramli szólt, hol pedig mi dünnyögtük a sorozat főcímdalát…

Dallas város kopott, esőszürke arcát mutatta éppen nekünk. Nagyon republikánus a hely – olyannyira, hogy Southforkban még a térkő is Texas térkép formájú, és George Bushról autópálya-csomópont van elnevezve (csak a Tarlós úrnak ne mondjátok, nehogy ötletet merítsen belőle). Aztán egyszer csak kiértünk egy nagyon szép, tágas vidéki placcra, ahonnan befordultunk  A Helyre.

A szolgáltatás amerikai szemmel nézve is siralmas, egy három szobából álló emlékház, aztán egy kis elektromos autóval átvittek minket a „helyszínre”. Itt egy idős, ám annál lelkesebb néni kalauzolt minket körbe.

Aki nem akarja, hogy évtizedek alatt a sorozatról épített illúziói romba dőljenek, az katt a youtube-ra, nézze meg a főcímet, és ne olvasson tovább. A bátrabbaknak leírom, hogy az egész nem jobb és nem nagyobb, mint egy átlag kétszáz négyzetméteres ház. A kameratechnikának és optikai csalásoknak köszönhető, hogy úgy tűnt, egész jól elfér benne a népes Ewing család. A strandolós jeleneteket úgy forgatták, hogy Bobby kettőt tempózott, felvették, majd visszament a medence szélére, megint kettőt úszott és összevágták, így nem látszott annyira szánalmasan kicsinek a medence, mint amilyen valójában.

De ennél is nagyobb pofon megtudni, hogy a sorozatot hollywoodi stúdiókban forgatták, csak és kizárólag a terasz, a farm és az istálló volt az eredeti helyszín. Olyannyira nem használták a belső teret, hogy a tulajdonosok (egy tipikus amerikai gazdálkodó család) jó pár évig a sorozat kezdete után is bent laktak a házban, és csak a három nyári hónapra adták bérbe a teraszt.

Megtehették, mert a producer beleszeretett a helybe. Konkrétan olyannyira, hogy meglátta helikopterről a ranchet, kérdés nélkül leszállt a kertben, és szerződéssel a kezében szállt fel újra. Igazi amerikai történet.

Körbe nem érdemes nézni a házban, mert a berendezésnek semmi köze sincs az eredeti bútorokhoz, csak stilizált hamisítvány, és giccs-mérgezést kap tőle az ember. Persze mi sem álltuk meg, ha már utaztunk ennyit és kifizettük a húszdolláros belépőjegyet.

És most nyugodtan nézd meg a youtube-on a főcímet.! Nem ciki.

Fotó: a szerző hozzájárulásával

Szerző: Bercsényi Luca