2011.11.17.
21:48

Írta: globspot

Árva kiselefántok paradicsoma a kenyai vadonban

Árva kiselefántok paradicsoma a kenyai  vadonban

Nairobi rengeteg “állati” látványosságot tartogat látogatói számára, ám sajnos ezek nagy része leginkább csak egy állatkert, ahol az ajándékbolt a legfontosabb, és ráadásul 20 euro körüli összegért ez kész rablás. Egyszóval nem éri meg. Egy helyet viszont mégis szívből ajánlok, sőt szinte kötelezőnek tartok a Kenyába látogatók számára: a David Sheldrick Wildlife Trust kiselefánt menhelyet, és nem csak azért, mert a belépő csak 5 euro.

Bár az első árva elefántot, Samson-t 1954-ben vette gondozásába David Sheldrick, a David Sheldrick Wildlife Trust hivatalosan 1977-ben nyitotta meg kapuit. Azóta (2008-as adat) 82 elefánt életét mentették meg . Elefántok mellett a menhely orrszarvúaknak is otthont ad. Maga a szervezet más vadon élő állatoknak (pl. zebráknak, vadmalacoknak, madaraknak) is segítségére siet különböző nemzeti parkokban, ha – és amikor – szükséges. Ezen kívűl egy mobil állatorvosi klinikáért is felelős és az állatok jólétéért küzd. Látogatásunkkor viszont a fő látványosság 18 – 20 játékos elefánt gyerkőc.

A menhely számára a legfontosabb a kiselefántok jóléte és egészsége, ezért naponta csak egyszer egy csoportnyi látogató jöhet egy közel egy órás bemutatóra. Nem kell aggódni, az egésznek nincs cirkusz jellege, az elefántok nem csinálnak semmiféle mutatványokat, nincsenek kifestve és akrobaták se ülnek a hátukon. Ehelyett napi rutinjuk egy részébe nyerhetünk betekintést. Két csoportban jönnek a jószágok: először a kisebbek (pár hónapostól úgy másfél évesig), majd a nagyobbak (kettő és négy év közöttiek általában, nekik már kis agyaruk is látható). Végignézhetjük az etetést és ahogy az elefántok a porban vagy sárban fetrengenek (nem csak játékból, hanem, azért is, mert a por és a sár a napfénytől védi bőrüket). Ezalatt ápolóik bemutatják mindegyiküket: nevük, koruk, hol találták meg őket, milyen körülmények közt és milyen sérülésekkel, valamint, milyen a természetük. Szerencsés esetben egy-két kiselefánt játékos kedvében a látogatók közé rohan és így simogatásra is van lehetőség.

Minden kiselefántnak saját gondozója van, aki szó szerint éjjel-nappal vele van, eteti, takarít utána, és míg egész kicsi vele is alszik. Elárvult állatokról van szó, sokuknak az anyja az elefántcsont-vadászok áldozatául esett, míg mások a szárazság, állatok közti harc vagy betegség miatt pusztultak el. Sok kiselefántot betegen vagy sérülve találnak. Sokukat nem is sikerül megmenteni, hisz sokszor sérüléseik túl súlyosak, és van, hogy az anya nélküli depresszióba halnak bele. Minden árva kisgyereknek törődésre és szeretetre van szüksége, és ezek a bébi elefántok se mások.

Ezért is töltik gondozóik szinte minden percüket velük – méghozzá  elefánt-módra, például földet lapáttal szórnak a bébik hátára, ahogy ezt az anyuka ormányával tenné. A lelki törődés az majdnem olyan fontos, ha nem fontosabb, mint a fizikai gondoskodás, hiszen érző és értelmes lényekről van szó. Az elefánt csoportos és családias állat, ezért is fontos, hogy az elefántokat csoportban neveljék: együtt történik az etetés, alvás,  a ‘móka-kacagás’, valamint a vadonba szabadulás is.

Mikor egy együtt nevelt csoport (8 vagy több bébi) eléri a 3 – 5 éves kort, akkor csoportban lassan visszavezetik őket a vadonba. Így nagyobb az esély rá, hogy feltalálják magukat természetes közegükben és egyben új otthonukban. A gondozók ezek után is nyomon kísérik életüket, eleinte gyakran, később ritkábban, de mindig visszalátogatnak. És egy elefánt ‘sosem felejt’ (10 évig emlékszik mindenkire, akivel egyszer találkozik), így sok évvel később is egy valaha menhelyen nevelkedett már felnőtt elefánt is lelkesen üdvözli volt gondozóját, sőt csemetéit is szívesen bemutatja neki, mint egy igazi ‘nagyszülőnek’.

A szervezet kitartó munkája és a gondozók önfeláldozó szeretete már egy  jó ok arra, hogy ellátogassunk erre a menhelyre. A kiselefántok lelkes szaladgálásának látványa pedig biztos, hogy mosolyt varázsol mindenki arcára. Én többször is visszalátogattam, minden alkalommal elámultam, és titkon azt kívántam, hogy bárcsak hazavihetném az egyik elefánt gyerkőcöt, hiszen annyira tündéri, barátságos, jópofa és szeretni való jószágok.

Nézegess további képeket az elefántokról a Globspot oldalán, a galériában!

Szerző: Gál Katalin

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://globspot.blog.hu/api/trackback/id/tr493390989

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása