Az elmúlt hetekben rengeteget olvashattunk arról, hogy milyen egy magyar fiatal élete külföldön, az itthoni viszonyokhoz képest. Kíváncsi voltam, hogy milyen ez a másik oldalról. Megkértem egy iráni barátomat, Farhadot, aki évekig Budapesten tanult, majd miután lediplomázott, visszatért Sirázba, hogy meséljen nekem arról, milyen az élete Iránban.

(A későbbiekben az idézőjeles mondatok szó szerinti idézések Farhadtól.) Őszintén szólva, nem kifejezetten a bulikról, vagy a nemek közti kapcsolatról akartam írni, de valahogy annyira erre terelődött a szó, hogy most mégis főként erről szól ez az írás. Persze egy olyan országban, ahol ennyire domináns a nemek közti szegregáció, végeredményben érthető, ha egy huszonéves fiú gondolatai erre terelődnek, ha arra kérjük, hogy hasonlítsa össze budapesti életét az iráni mindennapjaival.

Sirázt a költészet, a bor, a szerelem és a virágok városának tartják. Itt született, alkotott és halt meg Háfiz, a híres perzsa misztikus költő, akinek bordalai, szerelmes versei az egész világon ismertek. Innen indult útjára a híres Bahái vallás, mely mára az izraeli Haifában talált központra. Híres volt egyeteméről, mely a bagdadival vetekedett. Volt a Perzsa Birodalom fővárosa, mára Irán hatodik legnagyobb városa, több mint egymillió lakossal.

A virágok városa

Az utolsó sah (király) uralkodásának idején, a sahbanu (királyné), Farah Pahlavi által alapított és támogatott  Sirázi Fesztiválnak adott otthon, ahová a világ minden tájáról érkeztek művészek – az elsők között volt Yehudi Menuhim, zsidó hegedűművész és karmester is – azt hiszem, ez elég sokat elárul a ‘60-as, ‘70-es évek nyugatbarát Iránjáról, ahol anno a sah egy rendeletében betiltotta a csador viselését. Aztán az 1979-es iráni iszlám forradalom után ezt a fesztivált is beszüntették, életbe lépett a saría törvény.  Megalakult az Iráni Iszlám Köztársaság.

Egy Iszlám Köztársaságban nem lehet könnyű élni. Különösen, ha előtte éveket töltöttél Európában. Szerettem volna tudni, milyen lehetőségei vannak egy fiatalnak ma Iránban a szórakozásra, egyáltalán, hogy telik az élete, milyen a nyugati társadalmi élethez képesti különbségeket okoz a saría jog a mindennapjaiban.

Sirázban – egy Budapest méretű városban- ma három állami egyetem is működik. Egy technikai, egy orvosi és egy jogi illetve társadalomtudományi, ezeken felül még számos nem-állami egyetem is működik a városban. Bevásárlóközpontból is rengeteg van, talán még több, mint Budapesten. Szórakozóhelyből – klubokból, bárokból és diszkókból- már annál kevesebb akad, pont hogy semennyi, hiszen ezek tiltólistán szerepelnek, akárcsak az alkohol. A fekete piacon viszont nagyon egyszerű hozzájutni, csak éppen sokkal drágább, mint a rendes ára, és ez az ár csak nő, ha valamilyen speciális esemény vagy ünnep közeleg, mint például az Újév.

“Hiányzik Budapest. Talán, de csak nagyon talán, jövő nyáron sikerül egy pár hétre visszalátogatnom…” – mondja Farhad.

Ami a bulizást illeti, annak ellenére, hogy nincsenek diszkók Iránban, azok az emberek, akik kicsit is jobb módúak, és nagy házzal illetve kerttel rendelkeznek, éjjelenként partikat szerveznek, ahova a barátaikat, azoknak a barátait, és ismerőseiket hívják meg. Ha kertben tartják a bulit, akár két-háromszáz fős tömeg is összegyűlhet ilyenkor, ha pedig a házban, akkor is olyan százötven-kétszáz fő is összejöhet. Ilyenkor természetesen minden megtalálható, amire csak a bulizóknak igénye támadhat…

Palota és kert Sirázban

Ezen a ponton kell megemlítenem, hogy a sirázi bor nagyon híres, a szőlő miatt, amiből készül. Azonban az iszlám forradalom után a Siráz Bor előállítását leállították, a gyárat bezáratták, és a gyártási engedélyt Dél-Afrika és Ausztrália kapta meg. Egyszóval az a Siráz Bor, amit a boltokban ma meg lehet vásárolni, eredetileg valóban Sirázból származott.

“Az ilyen jellegű buliknak az a lényege, hogy úgymond körbe mennek, ami azt jelenti, hogy például ebben a hónapban ha én tartok bulit, akkor a jövő hónapban egy másik barátom fog szervezni egyet nekünk. A budapesti bulikkal ellentétben, ennek az az előnye, hogy szinte mindenki ismer mindenkit, úgyhogy nincsenek viták, veszekedések, se belépő.  Ami rossz benne, hogy a  parti szervezőjének rengeteg pénzébe kerül, és hogy a hely nem érhető el akármikor, illetve a félelem, hogy a rendőrség megtámadja a helyszínt, folyamatos.  Ilyen akkor fordulhat elő, ha például a szomszéd, vagy valaki más rosszakaró feljelent, hívja a rendőrséget, és bejelenti, hogy itt és itt éppen bulit tartanak.”

“Összességében, ha össze akarnám hasonlítani az iráni és a budapesti bulikat, akkor inkább a pesti éjszakát választanám, még akkor is, ha néha igazán jól is sikerülnek a sirázi partik. Az én szememben a legfontosabb nézőpont a budapesti bulik sokfélesége, hogy lehetőséged van arra, hogy válassz a sok különböző típusú diszkó közül. Sirázban, ha szórakozni akarsz, akkor rengeteg pénzt kell költs egy ilyen megszervezésére, vagy pedig várhatsz arra, hogy az egyik barátod megszervezze, és meghívjon rá téged – ezek a bulik viszont azért jók, mert remek az atmoszférájuk, főleg nyaranta, ezek sokkal jobbak, mint a budapesti szabadtéri bulik. “

Másik szórakozása a fiataloknak az autóvezetés.  Híres esemény például, hogy csütörtökönként az egyik  – érthető módon meg nem nevezett- “X” utca megtelik kocsikkal, fiúkkal és lányokkal vegyesen,  akik ilyenkor akár egymás mellé is ülnek a kocsiban (ami igen nagy szó, mivel Iránban törvény tiltja a rokoni kapcsolatban nem álló, külön nemű személyek érintkezését, különösen hajadon lányok esetében), vagy csak egymás mellett hajtva vezetnek, és beszélgetnek, esetenként akár még számot is cserélnek.

Ez olyasmi program, mint Pesten a Váci utcában sétálni, fel és le olyan három-négy órán keresztül…De úgy kell elképzelni el ezt az utcát, hogy tele van fiatal fiúkkal és lányokkal, és néha feltűnik a rendőrség, elvezet közöttük, csak hogy megmutassa magát, vagy néha csak egészen közel ahhoz az utcához.

“Azt is hozzá kell tenni, hogy némelyik rendőr igazán rendes, mert ők is “közülünk valók”, tehát ők  csak úgymond rá vannak kényszerítve erre az egészre, de amikor odajönnek, akkor nem csinálnak semmit, néha még egy édes mosolyt is elengednek, ami azt jelenti, hogy nem kell tőlük félni. Ennek ellenére némelyikük szemét…”

Az autós pontnál említeném meg, hogy azért hallottam én már másik iráni barátomtól, hogy nem csak beszélgetések zajlanak ilyenkor ezekben a kocsikban… Lám lám, a fiatalság még egy Iszlám Köztársaságban is igen találékony!

Siráz éjszaka

“Summázva az iráni éjszakai életet, a legáltalánosabb az, hogy öten- hatan összegyűlünk egy barát kertjében vagy házában, kártyázunk, iszunk, szívunk ezt-azt, és gyorskaját rendelünk. “

Végezetül, nem is olyan régen forgattak egy dokumentumfilmet ‘In the bazaar of sexes’ címen az iráni “Ideiglenes Házasság” intézményéről. Egy ideiglenes házasság tarthat egy órától akár 20 évig is, néha évi öt arany az ár, máskor akár évi egymillió Tománba is kerülhet. A kérdést, hogy ez legalizált prostitúció, vagy inkább egy remek lehetőség arra, hogy egy Iszlám Köztársaságban megpróbálhassunk párkapcsolatban élni, mindenki maga döntheti el.

A film trailere:

Szerző: Simó Lili