Miután megérkeztem Párizsba és berendezkedtem abba a lakásba, amiben az elkövetkezendő két hétben lakni fogok (vagy még tovább, sose lehet tudni), az egyik francia barátom meghívott vacsorázni. Elmondta, hogy egy olyan helyre megyünk, amit a francia köztársasági elnök, Nicolas Sarkozy is nagyon szeret: egy igazán remek, híres kínai étterembe, a Tong Yenbe.

Tudtam, hogy elegáns hely, úgyhogy kaptam az alkalmon és felvettem azt a fekete Szegedi Kata ruhámat, amit az utolsó Budapesten töltött napomon vettem tőle. Pontban 9-kor ott voltam, ahogy megbeszéltük, de a francia barátomra várnom kellett – sebaj, megszoktam. Amikor beléptem, máris jött egy kínai hölgy, aki a foglalásomról kérdezett és segítőkészen elkérte a kabátom és a sálam.

A Tong Yen

Volt időm körbenézni: hangulatos világítás, nagyon szép berendezés, a vendégek – akik zömmel 30 felettiek és mindannyian feketében voltak – beszélgettek a gusztusos kínai ételek felett. Közben leültettek, és mivel általában koktélt szoktam inni, egy kínai koktélt kértem, ami teljesen más, mit amit megszoktam. Elég erős volt, mit ne mondjak: rizspálinka, gin, martini és licsi keveréke.

Közben a barátom is megérkezett. Rögtön megmutatta, hol szokott ülni Sarkozy, jajj, de hát ma épp nem kínaira éhezett a lelkem. Ezután rendeltünk, egy kínaiban ez a legizgalmasabb rész!

Az előétel tavaszi tekercs és garnélás dimsum, illetve garnélás csipsz mártogatóssal. Szuper jól volt elkészítve!

Garnélás dim sum, hozzávaló mártogatós szószokkal

Mézes csirke, ananászos csirke és rízs következett, desszertnek pedig mandulás zselé ananásszal, az ananász levében. Imádom a mandulát, és ez különösen isteni volt!

Mézes csirke

Az ételek amúgy pont úgy néztek ki, mint máshol, ahhoz tudom hasonlítani, amiket New York Chinatown negyedében ettem. De ebben az étteremben az íz…az egészen mennyei!!

Ananászos csirke

A tavaszi tekercs jó ropogós, a csirkék finoman mézesek és elolvadtak a számban…a mandulás desszertem is isteni volt. Mindehhez tökéletes kiszolgálás párosult. A pincérek mind fekete-fehérben, azonnal odajöttek, ha valaki végzett, rendelne, vagy számlát kér – a legapróbb tekintetet is elkapták.

Gőzölt rizs bambusztálban tálalva

Az étlap választéka hatalmas volt, de én a barátomra hagyatkoztam, ő választott, tudva, hogy nem nagyon szeretem a tengeri herkenytűket. Aki szereti a kínait és Párizsban jár, semmiképpen se hagyja ki! 2 főre nagyjából 100 eurót fizettünk, szóval drága, de nagyon megéri!

Mandulás zselé ananásszal és annak levével

Szerző: Srej Zsófia

Fotó: a szerző hozzájárulásával